Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rostok szerepe a táplálkozásban

Rendkívül sok betegség megelőzhető lenne ha időben változtatni tudnánk az étkezési szokásainkon oly módon, hogy az ne legyen számunkra drasztikus, kínzó életmód reform, amit csak ideig-óráig tudunk tartani. A genetikai hajlam, az alacsony fizikai aktivitás, a könnyen hozzáférhető rendkívül energiadús ételek és a gazdasági hatások együttesen járulnak a különböző egészségügyi problémák kialakulásához.

A nem öröklődő okok közül a helytelen táplálkozás az egyik legfőbb oka az elhízásnak.

A táplálkozásból származó egyik tényező a nagy mennyiségben fogyasztott , magas glikémiás (GI) indexszel rendelkező szénhidrátdús étrend. A glikémiás index (GI) a szénhidráttartalmú ételek fogyasztása utáni vércukorszint értékét jelöli. Minél magasabb egy étel GI-e, annál inkább okoz piramisszerű vércukor- és inzulinszinteket, és hozzájárul az elhízáshoz.

Magas GI-s ételek kategóriájába tartoznak egyes péktermékek is. Mivel a napi szénhidrátbevitel jelentős részt tesz ki a táplálkozásunkban, meg kellene próbálnunk redukálni az ilyen típusú élelmiszerek GI értékét.

A pékárukba történő rostbevitel jelentős mértékben csökkenti a GI-értéket és ezenkívül az élettani hatása is jelentős. Mivel a szénhidrát formája, a szemcsék mérete is meghatározza a GI értéket, minél finomabb kiőrlésű a liszt, amelyet felhasználunk, annál magasabb a termék GI értéke. Éppen ezért különösen javasolt lenne a rostbevitel a fehér pékáruba.

Az élelmi rostoknak preventív hatása van az elhízással, a rákos megbetegedéssekkel, a szív és érrendszeri betegséggel és a cukorbetegséggel szemben.

Japán volt a legelső ország, amely rosttal dúsította az élelmiszereket és az italokat, és ez a trend elterjedt a világ azon pontjaira is ahol az ajánlott napi rostbevitel alacsonyabb mint 30 g/nap. Ezek közé sorolható hazánk is.

A pontosítás végett rövid, általános információ az étkezési rostról:

A fehérjéhez, zsírhoz hasonlóan az étkezési rost egy általános kifejezés, amely azt a szénhidrátot jellemzi (poliszacharidok), amely nem emésztődik meg vagy szívódik fel a gyomorban illetve a vékonybélben, de eljut a vastagbélbe. Ez a kifejezés a lignint is magában foglalja, amely néhány sejtfalban található, semleges anyag. A rostnak a GI érték csökkentő hatásán kívül fontos szerepe van a megfelelő emésztésnél és az anyagcsere folyamatokban.

Az étkezési rost táplálkozási és fiziológiai előnyei:
- a víz megkötése a szervezetben javul
- az epesav sói és a koleszterin különböző rostokhoz tapadnak és kiválasztódnak velük. Ez azt jelenti, hogy kevesebb epesav só szívódik fel újra. A májban a koleszterinből képződő epesav sóinak mennyisége ezért megnő, ami a vér koleszterin szintjét csökkenti.
- Elősegíti a tápanyagok emésztését és hatékonyabb felszívódását.
- A vastagbél működése gyorsabb lesz és a bomlástermékek előnyösen befolyásolják a bél nyálkahártyáját.
- Prebiotikus hatások érvényesülnek.

Az elmúlt évtizedekben ezen jótékony hatások miatt az étkezési rost egyre inkább a figyelem központjába került a táplálkozási és orvostudományi kutatásokban egyaránt. Az emberek mostanában jobban figyelnek a rost fontosságára, egészségük megőrzésekor.

A fejlett ipari országokban (pl. Németország, Ausztria, Svájc) egyre több hatóság ajánlja az étkezési rost majdnem kétszeres fogyasztását, ami a felnőttek napi adagjának legalább 25-30 grammra, egyes esetekben 40 g-ra való növelését jelenti.

Szabó Marianna élelmiszeripari mérnök
(Landra Kiadó)